Bizony kétszer is eljutottam. Nem egyszerű dolog, mert későbbre van időpont mint egy orvoshoz…
De kezdjük az elején.

Tavaly ilyen tájban jött velem szemben a szövés, egy barátnőm jóvoltából. Hamar kedvet kaptam, de bátorságom nem volt hozzá. El se tudtam képzelni hogy én 6-8 óra alatt egy terítőn (inkább konyharuha) kívül bármit is megtudnék szőni. Még a Mestersége Ünnepe se segített ezen. Sőt ott nagyon ajánlani se tudtak senkit akitől tanulni is lehetne, és kedves is. Nagyon sokat hezitáltam rajta. Szerintem semmi nem volt még amin ennyit hezitáltam.

Aztán egy októberi napon rászántam magam és kértem időpontot, márciusra kaptam is. Mondtam hogy sokára van időpont.
Persze emiatt féltem is, mert ennyi idő alatt nálunk 5 program is összejön egy napra. Programok elmaradtak, de kicsi lányom beteg lett. Én is ép hogy összekapartam magam úgy mentem.

Nagyon készültem a nagy napra. Volt fonalam is. Előző nap a délutáni napfényben fürdőztek.
Olyan ideges voltam reggel, hogy még a szám széle is remegett. Még attól is féltem hogy nem találok oda, pedig nem vagyok egy eltévedős fajta. Olyan nagyon figyeltem hogy el ne késsek hogy fél órával hamarabb oda is értem.

Az ajtóban két kedves és mosolygós hölgy fogadott. Judit és Tünde. Itt már próbáltam feloldódni… Szerintem estig nem sikerült.

Rövid melegedés után, megmutatták a szövőszékemet (amit azóta se tudok miért szék, mikor a széket oda kell húzni – hazaérve a lányomnak mutattam a képeket, és benne fogalmazódott meg ez a kérdés). Megmutatták mi is az a szövés. Na itt rájöttem nem is olyan nagy ördöngös dolog. Lesz ebből terítő az tuti… Persze a fonal nem stimmelt a fekete-csíkos felvetéshez, hiába napoztak szegények, de kaptam szép selyemfonalat helyette. Dél körül kb. egy terítő méretű anyag volt a szövő széken kész. El se tudtam képzelni, hogy lesz ebből kendő. De lett kendő, selyem kendőm, még pedig 230 cm. Csak eddig szőttem hogy ne legyen túl nagy, így se volt kicsi darab.
Fonal: ITO Kino 100% bourette selyem.
Rettenetesen elfáradtam a szövésben. azt se tudom hogy jutottam haza.

A kendő szövésekor még nem tudtam, vár rám egy sokkal nehezebb feladat mint a szövés. A rojtozás. Na azt kihagynám, ha nem lenne olyan szép tőle a kendő.
Második szövésem már persze máskép alakult. Pontosan 2 hétre az első szövés után újra mehettem. Valaki lemondta, ezúton is köszönöm neki, és a barátnőm rábeszélt hogy menjek vele. Nem volt nehéz dolga persze. Rutinosan vittem a fonalamat, kell nekik a levegőzés. Majd veszek másikat ha nem jó (volt más fajta is). De most a levedulakék felvetéshez kerültem és még takács minta is került a kendőmbe. Sikerült „hamar” befejeznem, ezért a kendő után egy terítőre is futotta az időmből.
Fonal (kendő): Malabrigo Silkpaca 70% baby alpaka, 30% selyem  Katafonaltól.
Ezen a napon tuti jobban járt a szám mint a kezem meg a lábam. Annyira jó hangulatú nap volt, hogy még ma is feltölt.

Gyakorlás: Kendőm:
Sajnos az első kendőm nem sokáig lehetett velem. Egy kapkodós délután elhagytam. Csak abban bízom, hogy úgy bánnak vele ahogy azt meg is érdemli.
(csak szólók: minden betegségemet beleszőttem)

És akkor a hely…amit szerintem leírni nem lehet. Látni kell! Érezni kell! És nem csak a szövőszékek vagy a fonalak adják Lukács Judit szövödéjének a hangulatát… hanem Ő maga, és persze Tünde. A javunkat akarják, hogy elégedetten távozzunk délután tőlük. Én még mindig érzem a tekintetüket, mikor az első kendőmet kitekertem, és nézték az elégedett fejemet. Mert valóban nagyon szkeptikus voltam, de hittek bennem és bíztattak. Segítettek, dicsértek, türelemmel hallgatták kérdéseimet. Na meg javították a hibáimat, és még beírást se kaptam.

Köszönöm Kata hogy „belerángattál” ebbe a szenvedélybe. Mert nagyon az lett. Otthonra biztos nem lesz szövőszéken, nem fér el, kéne neki egy külön szoba, és az árra is elég borsos. Inkább próbálok a családnak szabad hétvégét adni, amikor nekik szabad program van, én meg elmehet szőni.

Ez a kép az első szövős napomon készült.