A kovid ismét betett nekünk, március 8-tól megint itthon vagyunk.
Szerintem kár részletezni hogyan is éreztem magam a bejelentés hallatán, itt persze nem a jogosságát vitatom, de akinek ez az időszak a pihenésről szól és unatkozik, csak szóljon nyugodtan…

A karantént úgy kezdtem, hogy csak egy félkész madárkám volt, amire csak az „alkatrészeket” kellett felvarrni. Hogy jól kezdődjön ez az időszak, gyorsan fel is varrtam mindent. Este itt ültem, és alig hittem el hogy nincs kötős-horgolós UFO-m. Persze az orsók várják a szöszeiket. Sacin mindig van valami, és türelmetlenül várja a hétvégéket, amikor az esti filmek alatt van időm fonni rajta kicsit. Rokka suhogás nélkül már Thor se ugyan az.

A kötés sose volt a kedvencem, de szeretem a kötött kendőket. Régi vágyam a Gombolyag Magazinban megjelent Azálea kendő. Remélem nem tart ki addig a karantén mire befejezem. Ismerve magam, ez nekem több hónapos projekt.

Első nap eddig jutottam. Azóta se nőt sokat, de azért még nem adom fel, 
Saci folyamatos pörgésben volt. Elkészült egy Yarndreams Adri féle merino-merino tweed-bambusz keverék szösz. Nagyon jó volt fonni. Igazi haladós szösz. Jó kis habos-babos fonal lett belőle. Még az orsón se fért el.

Csigákat is próbáltam fonni. Nem valami szépek, van még rajta mit gyakorolni. Török orsómról is lekerült hozzá a színes fonalam. Furcsa hogy üres. Csigakészítő tanfolyamra viszont el kell mennem, az már biztos.
Sacin jelenleg egy saját festésű kék-fehér 16 micronos szösz van. Kicsit nemezelődött festés közben, nehezebb fonni, de azért küzdünk együtt rendesen.
Horgolni is kell azért. Készült egy sapis sálas nyuszi. Mikor készült még cefet hideg volt. Az idő szerencsére jó irányba változik, nem kell téli kabátban nyaralni.   
Ami még folyamatban van, az legyen titok. Ki tudja milyen lesz….  

A nagy bezártságban Martonvásárban sikerült csak eljutni. 30 percet sétáltunk egy szinte kihalt kisvárosban. A kastélyt sikerült egyik oldalról megnézni. És persze ott is egyből megtaláltam a fonalakat. 
Elmondhatatlanul nehéz volt az elmúlt 3 hét. Még a barátnők is jóval kevesebbet értek rá csevegni, mindenki az apró népet tanítgatja, utána meg örül, ha szuszogni van ideje, ereje. Nekem sokkal kevesebb időm volt saját magamra is, mozgásra és mókolásra is jóval kevesebb idő jutott. Nehezebb dolgozni, az elvárás a munkahely részéről viszont több.
Nagyon elszomorít, hogy sok embert cseppet se érdekel a vírus. Elhiszem, hogy magára nem szükséges vigyázni, de legalább a környezetére vigyázhatna. Maszk nélküli emberek az utcán, a parkban tobzódnak az emberek, a fodrász és a manikűr a legfontosabb.
Nehogy azt higgye bárki hogy magamért aggódom. Nem… Hanem a két gyerekemért. Mert ha velem és a férjemmel történik valami, ki fog rájuk vigyázni…., tanulni velük…. gondoskodni róluk….
Bármi is igaz vagy nem igaz erről a vírusról, sajnos van, betegek leszünk tőle, vigyázzuk legalább a másikra, ha magunkra nem is.
Ki kell tartanunk. Azt mondják, már nem sok van ebből a bigyóból….
Fonal, magnézium és B vitamin legyen készleten….

Kitartást mindenkinek! Kriszti