2005 óta minden júniusban megtartják a Nyilvános Kötés Világnapját. Idén június 18-ára esett e jeles nap, és én is részese lehettem. Kötni nem tudok, de szerencsére a horgolótűvel rendelkezőket is befogadják. Így most nem egyedül horgoltam nyilvánosan, hanem társaságban. A Bazilika mellett egy kávézó teraszán telepedtünk le, kötögettünk, horgolgattunk és beszélgettünk, miközben turisztikai látványosság voltunk. És most már tudjuk, hogy nem csak a magyar nők táskájában lapul valami kötni-horgolni való.

Nyilvános horgolásban már profinak számítok. Míg Bogi kicsi volt szinte mindenhol horgoltam. Vigyázni kellett a babakocsira, meg az alvó gyerekemre. Strand, játszótér, Vidámpark stb.
Manapság a vonatozás közben, orvosi rendelőben szoktam horgolni, mindenki megnézi mit is horgolok. A bátrabbak meg is kérdezik.

Nem tudom, hogy ezzel mennyire számítok csodabogárnak, viszont én nem toporgok türelmetlenül a váróba mikor jövök már, sőt néha szólnék „bekéne fejeznem a sor”. A vonatozással töltött idő is hamar elszalad, és a vonatkésés is javamra van.

És EB idején kifejezetten hasznos időtöltés otthon is.