A februári németországi turnénk után, most Németország jött hozzánk.
Elmondani se lehet milyen jó, mikor a régen látott barátok ott ülnek a lakásunkban és csak beszélünk és beszélünk szemtől szembe, nem szakadozik a wifi, meg ne moccanj mert elmegy a hang stb. érdekességek kimaradnak. Látni hogy gyerekeink még mindig jól eljátszanak, több óra után se volt veszekedés durcizás. És a legszebb: „ne menjünk haza, mert itt jó érzem magam” mondat is elhangzott. Lehet ezért tudok a saját gyerekeim mellett nekik is szívből horgolni, nem érzem gépiesnek.

Tesók tesó macit kaptak. Csak szólók: magyarul tudnak csak. Nem, nem! Nem taníthatók meg németül.
Minta: Topy világa, Marcell mackó

Fázós anyuka pedig egy jó meleg baktusszal ment haza. Finom, puha Himalaya Mercan batik fonalból. Két gombócból egy szép nagy sál sikeredet. 

Jövőre valamelyik tengerparton találkozunk!